Zarándoklaton

A mi kis zarándokutunkról szeretnék megosztani pár szösszenetet, hogyan is segített minket az ÚR. Bizonyára tudjátok, hogy idén az 500 éves jubileumát ünnepli a reformáció. Szüleim ezért úgy döntöttek, hogy velem, a 15 hónapos babájukkal elindulnak Wittenbergbe zarándokolni. Autóval mentünk. Már februárban lefoglalták előre a szállást. Június 9-én indultunk. Az autónk már 10 éves, így nehéz volt rá biztosítást kötni, de sikerült… Első nap Teplicében szálltunk meg, Csehországban, a német határ közelében. Tetszett, a szoba. Anyu csinált nekem egy kis fekhelyt a fotelból.

Apu laptopja azonban az első nap megadta magát… 🙁 Második napra volt tervezve Wittenberg. Úton Wittenberg felé Lipcséhez közel az autópályán az autónk leállt, nem ment tovább… Anyuék hívták a biztosítót, a végén tréleren bevontattak minket Lipcsébe a VW szervízbe. Sokat kellett várni, de jött a sárga autó… Kaptam a bácsitól egy sárga macit. Sokat sírtam, mert meleg volt, és nagyon idegesek voltak a szüleim.Az eredeti szállásokat pedig le kellett mondani, mert esély sem volt tovább menni. Lipcsében találtunk szállást két éjszakára, melyet aztán sikerült kétszer is meghosszabbítanunk. Kétszer is mondták, hogy teltház van, de mindig volt egy utolsó pillanatbeli lemondás, így maradhattunk… Az ÚR gondoskodott rólunk… Keddre aztán elkészült az autónk. (Hétvégén a fű sem nőtt, így azért kellett 4 napot várnunk) Kedden eljutottunk Wittenbergbe. Voltunk Luther Márton házában, meg a Vártemplomban is. Nagyon nagy volt a tömeg. Giccsparádé is volt bőven. Minden, ami Luther… Póló, Biblia, sőt ami csúcs: plüss Luther… Végül eljutottunk oda, ahova eredetileg indultunk… A biztosításunk viszont lejárt, így újat kellett kötnünk, ami online sikerült, mert idő közben a 10 éves határt 12 évre felemelték… (Ez is az ÚR műve volt, Anyáék hisznek benne.) Hazafelé az ÚR élelemről is gondoskodott, mivel az egyik étteremben tévedésből rossz adagot szolgáltak fel első körben, aztán kihozták a jó adagot is bocsánatkérések közepette… A kocsi szervízköltsége elég drága volt, valamennyi pénzt viszont térít a biztosító, úgyhogy hálát adunk az ÚRnak, hogy egészségben, balesetmentesen megjártuk ezt a “zarándokutat”. Erre biztos sokáig emlékezni fogunk…